Hellóka nyalóka, öcsicsoki, haribó-csokinyúl!
Miután megismerkedtetek újfajta köszönés-fajtáimmal, örömmel tudatom veletek hogy új cikket rakok fel agymenéses Szoldzsörünktől. Elnézést kérünk, több mint egy hónap telt el, dehát nyár van/volt vagy mi... Szóval dübörögjenek a betűk és a billentyűzetetek ahogy veritek miközben olvassátok ezt a csodás szerzeményt így a nyár végefelé:
Sziasztok!
Meggondolatlanul ne gondolj meg semmit, mert nem tudod rendesen átgondolni. Ez a mai nap tanulsága. Azért vagyok itt, ill. azért írok megint nektek, hogy végre megkapjátok a minden weboldalhoz ingyen járó kultúraadagot. Gondolom, micsoda felüdülés lehet a sok komolytalan cikk között végre rábukkanni erre a gyöngyszemre, és elmerülni a komoly filozófiai tartalom illatosított vizű, fürdősóval érzékileg tarkított kellemes medencéjében. Akkor már csak az a problémám, hogy nem tudom, hogy miről fogok írni, de ne aggódjatok, hamarosan kitalálom, és az is biztos, hogy én jóval előbb fogom tudni, hogy mi lesz a téma, mint ti. De ne búsuljatok, ez nem szégyen, hiszen már mióta ezzel foglalkozom. Akkor most elmegyek Carmageddon II –t játszani, és addig kitalálom, mi legyen a téma.
Na már itt is vagyok. És amiről írni fogok nektek, az nem más, mint az NFKTN, azaz, a Nemzetközi Famászás Közbeni Távolba Nézés. Amiből érthető okok miatt, egy külön ligát alapítottak, mint a focinál. Persze ez nem olyan liga, mint a margarin, hiszen akkor nagy kezdőbetűvel írtam volna így: Liga. Ez inkább arról szól, hogy különböző NFKTN-t gyakorló csoportok összemérik tehetségüket és rátermettségüket egy verseny keretein belül. Ez a világ egyik legnívósabb távolba néző versenye, ügyességi feladat, vagyis famászás közben. A sportolást megelőző tevékenységek legfontosabbika a bemelegítés. Hát igen! A bemelegítés elengedhetetlen, mert az ebben a sportágban részt vevő versenyzők igen félénkek, és nem mernek kijönni a szálláshelyről. (A bemelegítést a sportolók egymás között kimelegítésnek is szokták nevezni, később kiderül miért.) Ezért szükséges a bemelegítés, amely a következő folyamatokból áll: Először is a bemelegítő szerez igény szerint hajszárítót, konvektort, hősugárzót, vagy a nagyobb ösztönzést igénylő versenyzőknek, gyufát és benzineskannát.(benzinnel együtt). Tehát a bemelegítő először csak kilátásba helyezi az előbb felsorolt segédeszközöket, egyrészt azért, hogy a versenyzők ne lássanak ki rendesen az ablakon például, másrészt, hogy a gyengébb idegzetűek, a kitett tárgyak használata nélkül is hajlandóak lesznek a versenyzésbe különösebb ösztökélés nélkül, belevágni. Azoknál a résztvevőknél, akik még mindig nem kaptak kedvet a sportoláshoz, alkalmazásba kerülnek a segédeszközök, amik használata, a szálláshelyen lévő levegő, és minden egyéb dolog hőmérsékletének megnövelésével jár. Ennek következtében a versenyzők kénytelen-kelletlen, elhagyják az épületet. Vagy nem, de akik a „vagy nem” kategóriába tartoznak, azok rosszul járnak, főleg ha a melegítő eljutott a benzin használatáig, de ezt már nem részletezem. Tehát ezért hívják ezt a folyamatot kimelegítésnek is, mert a verseny résztvevőit ki kell melegíteni a búvóhelyéről. Ez a bevezetés a szurkolóknak is jó, mert a verseny megkezdése előtt drukkolhatnak, hogy az ellenfél csapatából minél többen jussanak el a benzinig. A pártatlan nézelődőknek pedig kellemes kikapcsolódást nyújthat az előbb kifejtett tortúra figyelemmel kísérése.
A verseny első fázisa: a versenyzés előkészületei. A versenyzők először meztelenre vetkőznek, majd felöltöznek egymás ruhájába, a „fair play” érdekében. Ezután minden résztvevő kap egy kalapácsot a szájába, és mindenkinek egy partvisnyelet kell a hóna alá szorítani. Ezt követően leborotválják egymás fejét, és a szőrzetet egy vödörbe gyűjtik. Az egy csapatban lévők, a mászás sorrendjét pislogási versennyel döntik el. Aki a partvisnyéllel, a kalapáccsal, ráadásul kopaszon a leggyorsabban tud pislogni, az mászhat elsőként, és így tovább.
Ezután maga a verseny jön. Mondanom sem kell, hogy ez a versenyzés legfőbb fázisa. Itt a résztvevők leszedegetik magukról a kalapácsot és a partvisnyelet, és felmásznak a térség legmagasabb fájára. Majd a mászás közben mindenki megpróbálja a szomszédja hátára szerelt távcsövön keresztül meglátni a horizont.(a horizont, a horizon tárgyas ragozása). A megmérettetést az a versenyző nyeri, aki a legjobban tudja meglátni a horizont. Az a csapat a gyöztes, amelyikből a legtöbben látták meg sokkal jobban a horizont. Amíg a csapatok egy-egy tagja a mászással és a nézéssel van elfoglalva, addig a csapatok további tagjai szavazás útján eldönthetik, hogy igénylik-e a PTP-t, azaz a „pislogás töbletpontokért”-ot. Ha igen, akkor minden csapat minden a földön lévő játékosa választ magának párt a többi csapatból, és párosával versenyt pislognak. Így a csapatok a megnyert pislogóversenyek számának arányában kaphatnak többletpontokat, amikkel adott esetben a verseny végén, az összegzést követően magasabb, vagy akár vezető pozícióba is kerülhetnek. De vigyázat! Ez a dolog pont fordítva is elsülhet ám. Szóval a versenyzőknek jól át kell gondolniuk, hogy akarják-e a pislogóversenyt, vagy nem, hiszen a legjobban pislogó társuk épp versenyben van.
Ha a mérkőzés ideje alatt a mászók közül esetleg az egyik túlságosan agresszívan akarna jobban a távolba látni, és így véletlenül lelökné ellenfelét a fáról, aki a földre érkezve szörnyet halna, akkor az épen maradt csapat tagjai a megfogyatkozott csapat tagjainak fejenként két db. öcsicsokit kötelesek vásárolni kárpótlásul.
Tehát nagyjából erről szól a Nemzetközi Famászás Közbeni Távolba Nézés. Örülök, hogy ismét írhattam nektek, ti meg örültök, hogy ismét írtam nektek. Na sziasztok! Szoldzsör
