Helló-belló! Ismét itt vagyok hát, hogy valami földöntúli élménnyel gazdagítsalak titeket. Gondolom erre a kijelentésre már a boldogság hatalmas, kéklő, és csillogó tengerében érzitek magatokat. Hű de szépen mondtam! Hogy miről is lesz most szó? Egy hihetetlen témát dolgozok fel. El se fogjátok hinni (ezért is hihetetlen). És mivel én magam írtam, így nem azt mondom, hogy rossz, hanem inkább hogy elborzasztóan jó lesz. Na de elég is a szerénykedésből! Lássunk is hozzá az ominózus témához! De mit is lássunk hozzá? Hát első sorban ugye a blogot. Ez elengedhetetlen…igazából, hogy őszinte legyek, csak a blogot kell látni.
A mostani dolog, ami úgy igazán a blog eredeti tematikai rendszeréhez hűen a kés alá kerül, az többnyire a szemről, és arról az állításról fog szólni, hogy a szem a lélek tükre. A szemmel ugye nincs semmi különös, akkor rögtön jöhet is a mondás elemzése. „A szem a lélek tükre.” Nézzük csak meg ezt a mondatot, egy picit jobban! Ez azt állítja, hogy a lélek birtokában van a szem. Tehát a szem tulajdonképpen nem is testrész, hanem lélekrész. Aztán gondoljunk csak bele a látáskárosultak helyzetébe. Nekik ugye szépen szólva nem egészen jó a szemük, ill. egészen nem jó a szemük. Akkor nekik milyen ideges lehet már a lelkük?! Mert ha valakinek van egy olyan dolog a birtokában, ami mindenki másnak is, és csak neki nem jó, az elég elkeserítő tud lenni. De ez csak az egyik feltevés, hogy miért is ideges a látáskárosultak lelke. A másik variáció az érzelemátvitelen alapszik. Ugyanis a vakok például azért vakok, mert elvesztették a szemük világát. A szem világa meg a szemé, és ha az elveszik, akkor a szem nagyon ideges lesz (gondoljunk bele, hogy már az is milyen rossz, ha például a telefonunkat hagyjuk el, akkor milyen lehet egy egész világot elveszíteni). De mivel a szem meg a léleké, ezért az meg azért lesz bosszús, mert neki ideges a szeme. Hisz a közmondás is úgy tartja, amit egyszer egy nagyon bölcs ember mondott ki (azt hiszem „Szoldzsörnek” hívták), „Ideges szemnek ne nézd a fogát!”. Már csak azért se, mert nincs neki. Tudni illik, az idegességből előtörő rángatózások egymás utáni sorozata, heves fogösszeütődést váltottak ki a szemeknél és így elkopott a szemek összes foga. Ezeket egyébként szemfogaknak is nevezzük. Ebből viszont az következik, hogy a mostani emberiség ősei mind vakok voltak. Ez azért van így, mert ha belegondoltok, nagyon kevés embernek van a szemében fog. A gyengén látóknak ugye a bizonyításom eddigi szakaszából kiindulva meg nem is volt, így a hiányzó láncszem az emberiség evolúciójában, a Homo Blindus, azaz a vak ember. Azért még maradt a mostani világunkban is fogasszemű humanoid. Ezt onnan lehet tudni, hogy ők találták ki például a „rágd át magad ezen a könyvön”, vagy a „Fog adok, hogy nem látsz” rejtjelezett üzeneteket. Mint az köztudott, a könyvet olvasni szoktuk. De ezek az emberek olvasás közben is tudnak rágni, mert tele van szemfoggal a szemük. Innen lehet tudni, hogy igenis élnek még fogasszemű emberek. De vigyázat, ez nem összekeverendő, a másik fajta fogasszeművel, akiknek akasztók nőnek ki a szemgödreikből. Már rég óta megy a jogi vita, hogy kik érdemlik meg igazából ezt a nevet. Ez is a jövő titkai közé tartozik.
Na, azt hiszem, ennyi lenne ebben a témában. De ne nagyon örüljetek, mert nemsokára visszatérek! És szebbnél szebb dolgokat fogok nektek írni.
