Sziasztok!

Szeretnék bemutatkozni, én vagyok a "technikai felelős" és a hülyeség karbantartó. Eddig nem nagyon írtam, na de majd most! Kicsit belassult a humorfolyam áramlása, mert Szoldzsör egész nyáron kint dolgozik úszómesterként a tiszakécskei strandon, szóval nyugodtan megleshetitek és kérhettek tőle autogrammot. Most jöjjön egy tsodálatos mű, ami Szoldzsörünk hihetetlen felfedezéséről szól:

Sziasztok! Na végre, hogy újra írhatok nektek! Ugye ti is nagyon vártátok már? És biztos be vagytok sózva, hogy mi is lesz a mai téma. Hogy mi is lesz a mai téma? (Ö, most olyan „dezsavűm” van!) Képzeljétek, ma egy egészen elképesztő dologgal fogtok megismerkedni. Be fogom bizonyítani, hogy a beton, él. Tudom, furcsán hangzik, de az igazság elől, bárhogy is fáj, nem lehet kibújni. Ezt egy nagyon híres ember mondta, valami Szoldzsör vagy mi…

   Tehát a beton él. Hoppá! Ez egy kicsit hirtelen jött mi? Miért is él a beton? Hát lássuk! Igen, mert ugye nem hallhatjuk, ezért szemünkkel kell különböző perspektivikus élményekben részesíteni saját személyünket. Először is vizsgáljuk meg a betont! Amint megvizsgáltuk rá kell döbbennünk, hogy mennyivel ellenállóbb a szervezete az emberénél. Mert mondjuk, ha rákot fedezünk fel rajta, nincs igazából bajban, mert a ráktól könnyedén meg tudunk szabadulni. Amúgy ha belegondolunk elég kevés rá az esély, hogy rákot találunk a beton, mivel a rák általában vízben él, és magától biztos nem mászna ki a betonra. A betont a következőképpen ejtjük: beton. (micsoda váratlan fordulat, nem is gondoltátok volna mi?) először az első cikkemhez hasonlóan, bontsuk fel ezt is tagokra a következőképpen: be és ton. De ezt a felbontást most csak képzeletben tegyük, mert hát a betont nem lehet csak úgy egyről a kettőre felbontani. Ahhoz különböző idealizált szerszámokra lenne szükség. Először vizsgáljuk meg a be szócskát. Ez egy „felkiáltó” szócska, mint pl.: a de szép időnk van! (ami a be-vel így néz ki: Be szép időnk van) Értitek. A ton pedig, mint az köztudott, nem más, mint a tonhal becézve. A tonhal, pedig egy élőlény, (egy hal). Ebből ugyan nem következik, hogy ez a hal hall is, de azért biztos tud telefonálni, és én reménykedem, hogy mindenki tudja azért, hogy hall. Viszont aki már hall, az már biztos, hogy él is. Tehát ha a beton hall, akkor már él is. Vagyis, ha ezt vesszük alapul, nyugodtan mondhatnánk azt is a betonra, hogy: de tonhal! De mivel mi a szónak csak a kérdésre vonatkoztatott felét vizsgáljuk, ezért tulajdonképpen nekünk elég csak az a szó is, hogy tonhal. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a beton, az tonhal, dehogy is, hisz ez hülyeség! A mondanivalóm csupán annyi lenne, hogy e két elem között sokkal inkább kimutatható a rokonság, mint például a teve és a hamutartó vonatkozásában. Nos e sok érdekes elemen keresztül való végigvezetésem után, biztosan állíthatjuk, hogy a beton él. És most együtt!… Inkább ne. Tudni illik a beton nem él együtt. Nem keresi egymás társaságát. Tehát egyedül kell tengetnie életét, így nem lehet gyereke, amiből meg az következik, hogy nincs betontörténelem. Ergo, a történelem nem áll szilárd lábakon. Nos hát rájöttünk, hogy nincs szilárd történelem. És neked van szilárd történeled? ...

   No de ez már egy más téma, ezt inkább halasszuk egy másik cikkbe, amit szintén annyira fogtok élvezni, mint ezt. Amúgy is már álmos vagyok, úgyhogy viszont olvasásra!