Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi, akinek négy füle volt, és egy szeme, de ez egy egészen más történet, mint amit most el fogok mesélni nektek. Az én történetem arról a királyfiról fog szólni, akinek gereblye szaga volt.

   Réges-régen, messzi innen, TÚL Az Óperenciás tengeren, TÚL A kurta farkú malacon, TÚL A varázshegyen TÚLAdagolás miatt elhunyt drogfogyasztók oszló tetemein, volt egyszer egy kicsiny szekér, ami nem sokkal az után, hogy volt, felgyulladt, és leégett. Na innen nem messze volt egy falu, ahol a gereblyeszagú királyfi élt. Őt onnan ismerték meg a falulakók, hogy gereblyeszagú volt. Mondták is neki sokszor, hogy: „te királyfi! Neked olyan…gereblye szagod van.”; és valóban. A királyfinak tényleg gereblye szaga volt.

  Egyszer aztán a királyfi megunta, hogy gereblyeszagú, és úgy döntött ekkor, hogy megebédel, mivel éhes volt. Mondta is magában a királyfi: „te királyfi! (ugyanis így hívta magát, amikor magával beszélgetett.) Igaz, hogy neked gereblye szagod van, de ennek ellenére még ebédelhetsz.„ Így aztán, rábírva magát a táplálkozásra, nem halt éhen.

  Az egyik ilyen étkezést követően hősünk, akinek neve egyébként Mike Litoris volt, úgy érezte, kalandokkal kell feltöltenie a gereblye szaga miatt életében kialakuló űrt. Így aztán a királyfi nyakába kapta a lábát, majd elgondolkozott rajta, hogy ha a nyakában lesz a lába, az tulajdonképpen neki nem jó, ezért gyorsan le is vette. Ehelyett magához vette a fegyvereit (csipkebokor vessző, meggymag lövő pisztoly), felpattant a táltos paripájára, amit sajnos a Gyűrűk Ura után lefokoztak fűrészbakká, és útra kelt. Volt még ennek a királyfinak egy nagyon szép tollas kalapja, aminek a színében érdekesen elegyedett a babarózsaszín és Krisz Rudi. Kalandokra kiéhezve vágtatott Mike Litoris a mélylazított réteggel és vakonddrénnel ellátott szántóföldeken át, egészen, míg rá nem jött, hogy egy hatalmas, furcsa kapuhoz ért, a villanyszereléshez viszont nem. A kaput három elszánt és vérszomjas törpehörcsög őrizte. Ez a három törpehörcsög annyira elszánt volt, mint ide Debrecen. Ezt látván a királyfi egyből felismerte, hogy közönséges fegyverrel nem győzhet ellenük. Már csak egy dologra számíthatott. Be kellett vetnie a mágikus gereblyeszagot. Mivel a törpehörcsög köztudottan irtózik a gereblyétől, a királyfi szerencsével járt, és bebocsátást nyert a kapun. Mondjuk mivel csak egy kapuról volt szó, falak nélkül, így ugyanott tartott mintha egyszerűen megkerülte volna azt, de ez a királyfit nem tántorította céljától, ami jelen esetben az volt, hogy aludjon egyet, mert nagyon elfáradt a hosszú úton. Akkor már legalább negyed órája eljött otthonról, tehát érthető módon nagyon kimerült, főleg ilyen távol a szülőháztól. Így hát a királyfi gyorsan megvetette az ideiglenes pokrócágyát, meg a vandalizmust, és álomra hajtotta fejét. Hősünket már egészen kicsi kora óta rémálmok gyötörték, ugyanis akkoriban történt vele valami szörnyű dolog, ami máig a feledés homályába vész. Ezen szörnyű dolog következtében lett a királyfi gereblye szagú; de sajnos nem tudta felidézni sosem az akkor történteket, így a gereblye szag miatt felmerülő kérdések válasz nélkül maradtak, és úgy is maradnak, gondolta a királyfi. De ez az álom valahogy más volt, mint a többi. Talán az otthontól való távolság miatt, talán a hirtelen szabadságérzet miatt, talán a furcsa kapunak voltak ilyen varázslatos hatásai, vagy esetleg az a marihuánás cigaretta, amit lefekvés előtt elszívott, ki tudja. Ami viszont biztos, hogy az álom valahogy más volt. Ugyan úgy kezdődött, mint ahogy az eddigi években, úgy is folytatódott, de most nem ért véget ott ahol szokott. Az álmot végre végigálmodta, és mire felébredt, már tudta, hogyan is lett gereblye szagú gyermekkorában. Ugyan ezt nekem nem mondta meg, így sajnos le sem fogom írni nektek, de örüljünk a királyfi sikerének.

ÁÁÁÁÁÁ

Ez volt a hat Á-s szünet. Ahhoz kellett, hogy feldolgozzátok, hogy valószínű sosem tudjátok meg, a királyfi titkát.

   Kis idő elteltével, a királyfi fogta magát, és nem engedte el. Ilyen alakzatban vágott neki hősünk ismét útjának. Egészen a Kerek Erdő sarkáig lóháton, aztán vasúton, végül pedig pentaton. A sok megpróbáltatást követően végre elérte a fakanál alakú tehenek országának határát. A királyfi tudta, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rá, de ez sem tántorította el. Úgy vélte, hogy messziről jött ember sokára ér ide. Belépett hát a rettegett fakanál alakú tehenek országába. Hirtelen szinte végeláthatatlan fakanál alakú tehéncsordát pillantott meg, amint épp nagyon veszélyesen legeltek a beláthatatlan síkságon. A királyfi szerencsére tudta, hogy amelyik tehén legel, az nem ugat, így nem volt miért izgulnia. Hősünk tehát éles eszének köszönhetően jelentékeny sérülések nélkül át tudott vágni a szörnyűségesen vad fakanál alakú tehenek vidékén, leszámítva azt a kis balesetet, amikor egy gonosz üregi nyúl elgáncsolta, és ekkor a királyfi beütötte a térdét, meg a sajátját is sajnos.

  Miután elhagyta a veszélyes terepet, Mike délnek vette az irányt. Alig tett néhány lépést mikor egyszer csak hirtelen, minden előzetes figyelmeztetés nélkül kilehelte a lelkét, aminek mint utólag kiderült, olyan szájszaga volt (a királyfi szájápolási igénytelensége miatt), hogy később külön történet született róla. Hősünkkel viszont együtt halt a már mítikusnak mondható gereblye szag is, aminek mondanom sem kell, hogy a legjobban a törpehörcsögök vérszomjas klánja örült.

   A királyfi telkét fél év múlva önkormányzati tulajdonnak nyilvánították, majd egy éven belül lebontották a rajta álló lakóházat, és a helyén azóta is borsót termesztenek.

A gereblye szaggal elkergetett törpehörcsögök már a következő héten visszatértek a nagy furcsa kapuhoz, és papírértékesítő vállalkozást nyitottak.

William visszatért Rózához, összeházasodtak, és két gyermekük született, Murci és Purci.

A fakanál alakú tehenek 2005-ig szigorú tekintettel legeltek, ezt követően viszont inkább mérgesen néztek legelés közben.

A szekérrel pedig, ami a történet elején leégett, azóta sem történt semmi. Itt a vége fuss el véle.