És íme az első publikált mű. Egy nem mindennapi ballada. Bár a címe Fazekasné édesanyám, de valójából nem is az én édesanyámról van szó, ráadásul ő nem is fazekasné. De azért ez nem változtat az élvezhetőségén. Ráadásul talulságos is, mert bárkivel megeshetnek ezek a dolgok a mindennapokban. Olvassátok a saját érdeketekben.

Fazekasné, édesanyám…(ballada.)
Írta Szoldzsör verse.

Reggel, délben, s néha este,
Fazekasné édesanyám
Pálinkától részegülve
Jószágot tart kint a tanyán

 Napvilágos, borvirágos
Harmatcseppes hajnalon,
Fazekasné édesanyám
Bekiált az ablakon

 „Jaj, jaj, jaj, nagy baj van
Gyertek gyorsan legények
Eltörött a partvisnyél
Most mivel fogok söprögetni?!”

 Jöttek is szépszerivel
Derék magyar leventék
Fazekasné édesanyám
Lelkét hájjal bekenték 

Nem telt bele pár óra
A nap még fel sem kelt igazán
Fazekasné édesanyám
A nagykapunál kiabál

 „Segítség segítség!
Szép magyar vitézek
Nem látok semmit sem
Ha az ablakon…kihajolok!”

 Futottak serényen
A jóképű matrózok
Anyámmal beszélgettek
Rólam meg azt hitték narkózok.

Délben járt az idő
Már kis Balázs is felkelt
Tavaly óta az összes
Eladó lány elkelt

Fazekasné édesanyám
Csöndben volt már akkor
De a ház előtt hirtelen
Elsuhant egy traktor

„Segítség, segítség!
Gyorsan siessenek
A kan disznó beszorult
Az anyakocába!” 

Igyekeztek szorgalmasan
Mind ki ott volt férfi
A disznókat nem hagyták
Nyugodtan…„tamdaramm” 

Fazekasné édesanyám
Megnyugodott immár
Te is megnyugodnál
Hogyha ennyit innál 

Ahogy kezdett kimenni
Az alkohol hatása
Fazekasné édesanyám
Úgy esett a hasára

Még azzal a lendülettel
Kiabálni kezdett
Olyan színházat csinált
Hogy mindenkinek tetszett

„Amelyik legény
A palotában lakhat
Idejöhet végre
Aztán jól meg…ismerkedhetünk, és elmehetünk vacsorázni is, meg miegymás.”

 Balogh Béla a falu végén
Viagrázik sorba’
Hímtagja már olyan nagy
Hogy az HBO-t is fogja

Nem tudom, hogy jött ez ide
Csak filler epizód volt
Nem kapcsolódik a történethez
Csak pihentem egy sort 

Délután van
A kecske játszik
De jó anyám
Még mindig fekszik 

Nem ment oda
Egy legény se
Hogy a fehérnépet
Becserkéssze 

Fazekasné édesanyám
Misztikusan sétált
Sokáig érte a szél
Így mindkét füle szétállt.

Nem telt bele sok idő
Panaszkodni kezdett
A sáros népi öltözékben
Nem túl szépen festett 

„Hogy a fene vinné el
Megint berúgtam az este
Tetszik az a parasztgyerek
Mert nagyon jó a…humora”

Fazekasné édesanyám
Megpihent a tónál
Balogh Béla nyúlványa
Már nagyobb volt egy lónál 

Esteledett szépen lassan
Sötét lett az égen
Fazekasné édesanyám
Iszogatott szépen

Az alkohol hatására
Ingerlékeny nő lett
Leült hát a kocsma elé
És visítozni kezdett 

„Hűha, hűha, mondom hát
Nagy baj lesz itt emberek
Látom, hogy a lányom ott
Egy másik lányon…hupákol” 

Szaladtak is össze-vissza
A délceg, bajszos bakák
Nézték ott a nőstényeket
Mint a felajzott bikák 

Felkelt hát a két lány
A hempergésből egymásról
Nem volt ott lány, hanem egy fiú
Egy gumibabával smárol 

Így telik egy átlagos nap
Szutyutmuszulyában
Fazekasné édesanyám
Szülőfalujában