Helló szia szevasz sziahelló helószia áhh csőcső!
Már rég volt új bejegyzés, ezért gondoltam így EFOTT előtt hagyok vmi új olvasni valót nektek. Elég kényes téma, ezért minden 18 év alattit most megkérek hogy menjen kapcsolja be a tv-t és nézzen inkább bebe tv-t, mert az jó. Nade lássuk az újabb agymenést:
FIGYELEM! CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK! :
Köszöntök minden lelkes olvasót, aki elég affinitást érez magában arra, hogy elolvassa a művemet. Persze azt is köszöntöm, aki nem olvassa el, de őt nem annyira. Ellenben aki nem néz bele, az úgysem fogja megtudni, hogy mennyire köszöntöm. Így akár azt is megtehetném, hogy nem is köszöntöm. Hisz megérdemli, ha nem olvassa el a cikkemet. Ennek ellenére én rendes leszek, és azt is köszöntöm, aki nem olvassa el ezt az oldalt. Máshogy közelítve, akinek jó ízlése van, úgysem tud csak úgy elsiklani a remekművem felett. Magyarul, aki nem olvassa ezt az „irományt”, annak bizony kemény ízlésficama van. Tulajdonképpen most bármit írhatnék arra az emberre, aki nem merül bele az ilyesfajta elvont gondolatok végtelenül hatalmas, színes, mozgalmas tárházába, mert ő úgysem tudja meg, minek neveztem, vagy mit állítottam róla. Ha viszont valaki olyan mondaná el neki, akinek van ízlése, tehát olvassa a cikkeimet, annak meg nem hinné el. Vagy ha el is hiszi, nem tudná az ízléses valaki bizonyítani állítását, mivel az csak úgy lenne lehetséges, ha „sértett” fél maga nézné meg az írás tartalmát. Viszont ha ezt megteszi, attól a pillanattól fogva jó ízlése lesz, és akkor a „sértések” már nem is rá vonatkoztak. Szóval a lényeg az, hogy bármit is írok arról az emberről, aki nem merül bele a cikkeimbe, én csak jól fogok kimászni belőle.
Na most, hogy így átestünk a köszönésen, jöjjön végre a várva-várt téma. Miről is fog szólni ez a kis szösszenet? A helyes válasz pedig a kompok szexuális és általános élete. Kicsit kényes téma, de mindent az olvasókért. Akkor vágjunk is bele! A kompok rendkívül érdekes, figyelemre méltó élőlények. Maga a „komp” egy hangutánzó szó. Mégpedig arra a hangra gondolok, amit a lény akkor ad ki, ha nekiütközik valaminek. Innen a neve is. Mint az köztudott, a kompok az emberekhez hasonlóan társas lények. Nekik is ugyanúgy szükségük van mozgásra, nyaralásra és a szexuális beteljesülésre egyaránt. Amikor egy kiskomp (hivatalos nevén: kompka) felcseperedik, komp lesz belőle. Viszont a kompoknak is, mint minden élőlénynek léteznek természetes ellenségeik. Ők a kompolók. (az ő nevük a „komp olló” kifejezésből származtatható, így világossá téve feladatukat). A kompolók kegyetlen, vérszomjas teremtmények. Átvagdalják a kompokat krumplivá. Szörnyű dolog ez. De szerencsére a kifejlett kompokra nem veszélyesek, így csak a kompkákat támadják. Ha egy ilyen kompkát sikerül elkapniuk, és átvagdalják, akkor arra kiskopmpra mondjuk, hogy ez nem komplett. (hanem krumpli). A kompok rémálma a krumpliság. Ezért féltik annyira gyermekeiket a kompolóktól.
A szexuális aktus a következőképpen zajlik le: először a hím komp, finoman a nőstény komp mögé kerül, majd vízzel kezdi fröcskölgetni a nőstény farát. Ekkor a hím kellemes búgó hangot hallat. Aztán szép lassan megközelíti a nőstényt, majd hirtelen „összekompannak”. Ha az „összekompanást” követő két percben, ha a nőstény nem ereszti a hímre a fáradt olaját, akkor a hímnek nyert ügye van. Ekkor a hím, egy a tanknyílásából kiálló vastag cső segítségével, átjuttatja a benne lévő üzemanyag felét a nőstény tankjába. Így megtörténik a „megtermékesítés”, és így lesz a kompka.
Még pár szót a szórakozásról: a kompok nyaralni is szoktak menni, általában családostól. Ilyenkor a mindenféle csomagokat egy alma alakú utánfutóba rakják, és maguk után kötik. Ezt az utánfutót komp-pótnak hívják, de a nyelvészek megegyeztek abban, hogy a könnyebb kiejtés céljából egybeolvasztható ez a szó: kompót. Különleges alma alakja miatt csak „almakompótnak” szoktuk hívni.
Hát ennyit a kompok életéről, remélem izgalmas olvasmánynak minősült, és ha tetszett, akkor a következő bejegyzést is olvassátok el, ha viszont nem tetszett, akkor is olvassátok el, mert akkor van ízlésetek (lásd: köszöntés). Így búcsúzom is: helló-belló!
